Megrendelhető
Diozófiai értekezések és tanulmányok
A Tatvasz elmélet | A gondolaterők teremtő hatalma | Diozófiai elmélkedés a "Jó"-ról és a "Rossz"-ról
A Tatvasz / tattwas elmélet 1. + 2. (Gyakorlatok, példák. Táblázat)
"A Tatvasz a mindenség lélegzete, lehelete."
Ahol az érzékszervek tökéletes működésében zavar áll be, ott a Tatvasz rezgésszáma valamilyen oknál fogva megváltozik.
A hét minden napján a Nap felkeltétől számítva, pontosan ki lehet számítani, hogy melyik Tatvasz mikor uralkodik.
Ha ezt figyelembe vesszük, úgy tudjuk magunkat gyógyítani.
Számításba kell venni melyik, mikor és hány percig működik. Ha valaki fáradt, levert, fáj valamilye, ideges, stb., stb., ilyen gyakorlattal pár perc alatt rendbe hozhatja magát.
A horoszkóp is a Tatvasszal van összeköttetésben, mivel szintetizálja az összes bolygók Tatvasz-számait, rezgési idejét és intenzítását, valamint a pránikus energiának a lépcsakrába való irányítását.
A Tatvasz minőségi és mennyiségi rezgéshullámai határozzák meg az illető érzékszervek normális vagy a normálistól eltérő működését.
A Tatvasz nagy vonalakban úgy működik mint egy rádió. Leadó és felvevő is egyben.
Hogy tudja az ember ezt a ritmikus lélegzetvételt a fejlődés érdekében a hasznára fordítani?
Az első legfontosabb része, hogy ezen ritmikus lélegzetvétellel meditáción keresztül egy csendesebb, nyugodtabb állapotba jussunk, kizárva a külvilág ránk gyakorolt hatásait.
A Tatvasz alkalmazásával minden betegséget, érzékszervi hiányosságokat le lehet küzdeni, ki lehet küszöbölni, meg lehet előzni. A fontos az, hogy a két áramlást egyensúlyba tudjuk hozni.
A hét minden napján a Nap felkelésétől számítva, pontosan ki lehet számítani, hogy melyik Tatvasz mikor uralkodik rajtunk. Abban a pillanatban koncentráció segítségével gyógyítani tudjuk magunkat, mível a Tatvasz rezgése már nem spontánul, hanem tudatosan hat az illető szervre.
A gondolaterők teremtő hatalma
... A gondolatnak teremtő ereje van, hiszen az emberi testben jelenlevő teremtő erőnek – a nemi erő egy részének – felhasználása által jött létre.
Hasonlóan a hangnak is teremtő ereje van, azaz: a kimondott szónak szintén teremtő ereje van, tudniillik eredete szintén a testben jelenlévő szexuális erő felhasználásának tudható be.
Ebből mi következik?
Az, hogy ha ezen teremtő erő egy részét konzerváljuk, akkor ennek megfelelően tetemesen nagyobb mennyiségű erő fog a gondolkozási processzus számára rendelkezésünkre állani és így értelmünk, mentálunk sokkal hatalmasabb lesz mint az olyan egyéneknél, akik ezzel az erővel visszaélve, azt elpazarolják.
A gondolkodás egy nagyon komplikált processzus, mely nem csak a fizikai agyat veszi igénybe, hanem amint látni fogjuk az éterikus agyat is, továbbá az asztrál és a mentál testet, illetve anyagot is.
Az eljárás a következő:...
Diozófiai elmélkedés a "Jó"-ról és a "Rossz"-ról
Minden megnyilatkozás, így az élet is az egység megosztásából következik.
A megkülönbözôdés feszültséget hoz létre, amely kiegyenlítésre törekszik. A kinyilatkoztatott világot ez a feszültség tartja fenn, ha ez megszûnik, a kinyilatkoztatott visszatér a ki- nem nyilatkozottba, az oszthatatlanságba.
Az élet nem más, mint a pozitív és a negatív pólusok közötti feszültség áramlása, kiegyenlítôdése. Ez az áramlás úgy jöhet létre, hogy az egyik pólus "elnyeli" azt, amit a másik "kisugároz", az egyik taszít, a másik vonz.
A kisugárzó, pozitív sarok képviseli a teremtô erôt, a negatív sarok a pusztító erôt, a kettô közötti feszültség pedig a fenntartó erôt. Ezek egyensúlyán alapul a szakadatlan megújhodás, az örök rotáció, az élet.
Ahol nincs teremtô erô, ott nincs teremtés, tehát nincs mit fenntartani. Ha nincs fenntartó erô, akkor a teremtés átmegy azonnal a pusztulásba: nem jelenik meg semmi. Ha nincs pusztító erô, feszültség sincs, tehát nem lehet teremtés.
Ez a megkülönbözôdés minden polaritás alapja: a mágneses, az elektromos, a biológiai, a matematikai polaritás, a mechanikai akció-reakció, mind ugyanebbôl a gyökérbôl fakad.
A polaritással együtt jár a viszonylagosság, ami feltételest, vagyis a feltétlentôl – az igazságtól – való eltávolódottat jelent.
Ez a csalódásnak, az igazságtalanságnak, a szenvedésnek, egyszóval minden –látszólagos– "rossznak" szülôanyja.
