A Nagy Kozmikus Kölcsön

  ~    

Diozófia  |  Idézetek / Mottók
"Csak tudat-állapot kérdése és nem lényege az, hogy az itt közölteket valaki megérti-e vagy sem, elfogadja-e vagy sem, vagy -esetleg- elutasítja azokat. ".
D. Sándor Alex (Diozófus)

  ~    

Diozófiai értekezések, elmélkedések és tanulmányok
    (Új Világ küszöbén  I.)

A NAGY KOZMIKUS KÖLCSÖN

Rózsakeresztes bölcselet mentén    

Amikor a Föld még egy része volt a Napnak, az egész emberi családot egy közös csoportszellem vezette, amely a teremtő Hierarchiák összességéből tevődött össze.
De miután az Isteni Üdvterv szerint minden egyes test temploma és műszere kell legyen egy bentlakó szellem számára, szükségessé vált a vezetés megosztása.

Akkor kezdődött Jehova / Yahve / Yahwe ...[Szentlélek] (*??) szerepe, aki eljött, magával hozva az Angyalok és Arkangyalok seregeit és megteremtette a fajok szerinti első elkülönülést.
Minden faj megkapta fajvezetőjét, azaz a faj szellemét és a faj minden egyes csoportja, azaz törzse, megkapta a törzsszellemét.
Ezen kívül Jehova, minden Égó mellé őrzőül egy angyali fokon lévő szellemet rendelt, melynek hívatása az illető Égó kisérése és a felette való őrködés volt mindaddig, míg az egyéni szellem elég erős lett ahhoz, hogy magát külső befolyásoktól mentesíteni tudja.
Jehova mellé egy bizonyos számú arkangyali fokon álló szellem is rendeltetett, akik mint tudjuk Napszellemek (a Napkorszak volt emberei).
Ezek voltak hivatottak a földi emberiségre a Napból eredő szellemi impulzusokat sugározni, Jehovai, azaz fajvallások alakjában.

A fajvallások mindegyike a “Törvény“ vallása, a törvény megszegése pedig “bűn“ volt.
A fajvallások alapvető jellege az elkülönülés, szeparáció; az emberek önzőek és más emberekkel szemben öncélúak és elkülönülök.
Ennek az elvnek a végsőkig való fejlesztése szükségszerűen és logikusan mindinkább emelkedő, romboló tendenciához vezetett volna.
A hatványozott öncélúság mások kárára rombolási és harácsoló hajlamokat fejlesztett és így végeredményben az emberi fejlődést megakasztotta volna, ha a fajvallások helyébe nem lépett volna egy építőbb, konstruktívabb jellegű és önzetlenséget fejlesztő vallás.

Ezért a szétválást ösztönző jehovisztikus vallások helyébe egy egységesítő jellegű “Fiú“ vallás kellett, hogy következzék.
Ez volt tehát Krisztus szükségszerű beavatkozásának az oka.

Jehova vallási uralma alatt a fajok közti egység elérése képtelenség volt.
Ezért a Krisztus vibráció, mely mint tudjuk, az egységesítő Életszellem-i (budhikus) anyagból formált hordozóban működik, beszállt Jézus testébe.
Mint ember jelent meg emberek között és emberi testben tartozkodott, mivel csak belülről működve lehet(ett) legyőzni a fajvallások hatását, melyek kívülről hatnak.

A kifejezés, “Jézus Krisztus tisztító vére“, azt jelenti, hogy amikor a Golgotán vére elfolyt az magával vitte Krisztust, a nagy Napszellemet, aki a vér elfolyása által, biztosította a bejutást a Föld testébe.
Azóta annak bentről működő “bolygószelleme“ (planetáris szellem), helyettesíti a Földlogoszt.
Elárasztotta az egész földtestet, Földgolyót, asztrál testének anyagával, ami által azt megtisztította azoktól az ártalmas hatású fluidikus anyagoktól, melyek a fajvallások ideje alatt a Föld aurájában felhalmozódtak.

A “Törvény“ vallásai alatt mindnyájan bűnöztek, mert az emberi hullám még nem fejlődőt odáig, hogy helyesen cselekedjék a “szeretet“ szellemében.

Az emberek vágyteste “emocionális“, vagy “asztrálteste“, annyira megsűrűsödött, megkeményedett, hogy lehetetlenné vált a felette való uralkodás és ezért “tartózásaik“ óriási mértékben megnövekedtek.
Az emberi hullám fejlődése beláthatatlan ideig megakadt volna és sok hullámhoz tartozó Égó “elveszett“ volna, ha az Isteni kegyelem nem gondoskodik idejében a megfelelő segítségről.

Ezért jött Krisztus, hogy megkeresse és megmentse azokat, akik már elvesztek.
Ő szabadította meg a világot (nem az egyént) bűneitől a Golgotán elfolyó vére által, mellyel az emberiséghez, a Földhöz hozzáférhetett, azok bensőjébe, szívébe beléphetett.
Megtisztította a Föld asztrálauráját és lehetővé tette, hogy leszületésünkkor az előbbinél tisztább asztrálanyagot vehessünk leendő asztráltestünk számára, az asztrál magatom vonzása által.

Krisztus tehát a világ Megváltója, ahogyan azt az Egyház is tanítja, még pedig azért, mert az emberiség nagy része az Ő eljöveteléig odáig fejlődött, ameddig egyedül fejlődhetett.
De már azon a ponton volt, hogy visszazuhan, visszaesik.
Amikor Krisztus, mint Szellem, beszállt a Földbe, a Krisztus-i vibrációk sugárzása belülről állandóan kihatott / kihatottak az emberekbe, azok magukba “szívták“ és így állott elő az a “belső késztetés“, mely az emberiség mai belső fejlődésének fő tényezője. Állandóan ösztökélve az embert magasabb lelkiség elérésére, előre hajtva őt a spirális fejlődés utján.

Krisztus közvetítése által elnyert bűnbocsánat, amint az a hagyományos keresztény vallás is tanítja, a rózsakeresztes bölcselet értelmében is tény és valóság.
A bűnbocsánat elnyerése ugyanis a megbánás és jóvátétel feltételeihez van kötve, melyek által a rossz cselekedeteknek és egyéb fajta bűnözésnek a szívben rejlő magatomon való nyomai letörölhetők.
Ha a magatom ily módon megtisztult, akkor azon cselekedetek és mulasztások képei feloldódnak és nem jelentkeznek az asztrálba való átmenetelünk alkalmával lefolyó képvetítésnél.
Így a fizikai testünk halála után nem okozhatnak nekünk szenvedést a purgatoriális tartozkodásunk alatt.

Az ilyen még életünkben elnyerhető bűnbocsánat azonban nem mentesíthet minket az anyagi (és egyéb esetekben; erkölcsi és energetikai) jóvátételtől azokkal szemben, akiknek valami módon kárt okoztunk, vagy akikkel szemben igazságtalanok voltunk.
Ez a jóvátétel vagy közvetlen az illető személlyel szemben történhetik, vagy, ha ez lehetetlen, akkor közvetve másokkal szembeni szeretetszolgálat által, mellyel a “Mindenséget“ is szolgáljuk.

Ebben a bűnbocsánati misztériumban Krisztus a Fő Tényező.
Ő okozza bennünk a megbánás és jóvátétel iránti késztetést és vágyat. Ezt a folyamatot mibennünk megkönnyíti azáltal, hogy már újra testetöltésünk alkalmával tisztább asztrálanyaghoz segített bennünket.
Így jóval nemesebb, tisztább asztrál (vágy)testre tehetünk szert, mint elődeink, ahogyan előbb már kifejtettük.

Krisztus segítsége tehát, melyet állandó és napról napra növekvő benső ösztönzések által nyerhetünk, lehetővé teszi, hogy jellemünket lassan-lassan megjavítsuk és bűneinket még életünkben magatomunk filmjéből töröljük.
Krisztus ekképpen a valóságban “személyes megváltónkká“ is lehet, dacára annak, hogy “személyesen“ nem szabadít meg senkit “egyéni bűneitől“.

A rózsakeresztes Mesterek azt tanítják, hogy krisztus bűnbocsánati segítsége az Ő számára nagy szenvedésekkel jár, és ezt azzal magyarázzák, hogy a krisztusi vibráció igen tetemes mennyisége Krisztus óta a Földben van lekötve, úgyszólván “béklyóba“ van verve, mint a Földlogoszt helyettesítő planetáris, azaz Földszellem.

Megértettük ezt?
Ha az Egyház doktrínái által tanított “helyettes megváltást“ így látjuk, akkor ez egy tagadhatatlan ténnyé lesz szemünkben, bár ennek a “helyettes megváltásnak“ mikéntje a “modus operandi“ teljesen eltér attól, amit a dogmatikus Egyház tanítása hirdet.

Mi itt a rózsakeresztes mesteri tanítást ismertetjük, amely arról a misztériumról, ezzel a tanítással felfedi a leplet, melyet a dogma eltakart.
Ezen mindnyájan elmélkedjünk el, mert csak akkor fogjuk ezt teljesen megérteni.

Krisztustól, a mi “idősebb Testvérünktől“ nyert segítség azonban nem egy ajándék, korántsem az; a mi bölcseletünk is “KOZMIKUS KÖLCSÖN“-nek nevezi.

Ezt értik a rózsakeresztesek “KEGYELEM“ alatt.
A kölcsön tehát nem ajándék, vissza kell fizetni; a visszafizetés módja pedig a másokkal szembeni szeretetszolgálat, nem csak embertársainkkal szemben, hanem az utánunk következő élethullámokkal szemben is, névszerint: az állat, növény és ásványi hullámmal szemben is.

Gondoljunk arra, hogy a jehovisztikus (Jehova vezetése alatt álló) vallásoknál a beavatást csak egyes kiválasztott kasztok, illetve egyének érhették el, akiknek Egó hordozóit erre a célra fejlesztették ki.
Krisztus missziója azonkívül, hogy a veszendőket megmentette, azt is eredményezte, hogy áldozata által a beavatás kapuja, a magasabb megismeréshez elvezető tudatállapot elnyerése, ma mindenki számára nyitva áll.

      EZT AKARNI KELL.

 

 
  - ! -

~ * ~

©Copyright. Minden jog fenntartva!

.   ~    

Új Testamentum | Idézetek

" Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.
Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.
És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.
Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.
Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!
Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?
Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.
És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.
Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.
Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.
Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!
Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál.
És most mondtam meg néktek, mielőtt meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek.
Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;
De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen. "
János 14, 1-27*.

---

  ~    

---