A Nagy Kozmikus Kölcsön

  ~    

Diozófia  |  Idézetek / Mottók
Az ÉletErőnek azok a tevékeny természeterők a megfelelői, melyek a Világokat kormányozzák, alakítják át és az egyiket a másik felhasználásával újra teremtik.
Diozófia | Új Világ küszöbén II. - A Lélek és a múlt (33. o)

  ~    

Diozófiai értekezések, elmélkedések és tanulmányok
    (Új Világ küszöbén  I.)

A NAGY KOZMIKUS KÖLCSÖN

Rózsakeresztes bölcselet mentén    

Amikor a Föld még egy része volt a Napnak, az egész emberi családot egy közös csoportszellem vezette, amely a teremtő Hierarchiák összességéből tevődött össze.
De miután az Isteni Üdvterv szerint minden egyes test temploma és műszere kell legyen egy bentlakó szellem számára, szükségessé vált a vezetés megosztása.

Akkor kezdődött Jehova / Yahve / Yahwe ...[Szentlélek] (*??) szerepe, aki eljött, magával hozva az Angyalok és Arkangyalok seregeit és megteremtette a fajok szerinti első elkülönülést.
Minden faj megkapta fajvezetőjét, azaz a faj szellemét és a faj minden egyes csoportja, azaz törzse, megkapta a törzsszellemét.
Ezen kívül Jehova, minden Égó mellé őrzőül egy angyali fokon lévő szellemet rendelt, melynek hívatása az illető Égó kisérése és a felette való őrködés volt mindaddig, míg az egyéni szellem elég erős lett ahhoz, hogy magát külső befolyásoktól mentesíteni tudja.
Jehova mellé egy bizonyos számú arkangyali fokon álló szellem is rendeltetett, akik mint tudjuk Napszellemek (a Napkorszak volt emberei).
Ezek voltak hivatottak a földi emberiségre a Napból eredő szellemi impulzusokat sugározni, Jehovai, azaz fajvallások alakjában.

A fajvallások mindegyike a “Törvény“ vallása, a törvény megszegése pedig “bűn“ volt.
A fajvallások alapvető jellege az elkülönülés, szeparáció; az emberek önzőek és más emberekkel szemben öncélúak és elkülönülök.
Ennek az elvnek a végsőkig való fejlesztése szükségszerűen és logikusan mindinkább emelkedő, romboló tendenciához vezetett volna.
A hatványozott öncélúság mások kárára rombolási és harácsoló hajlamokat fejlesztett és így végeredményben az emberi fejlődést megakasztotta volna, ha a fajvallások helyébe nem lépett volna egy építőbb, konstruktívabb jellegű és önzetlenséget fejlesztő vallás.

Ezért a szétválást ösztönző jehovisztikus vallások helyébe egy egységesítő jellegű “Fiú“ vallás kellett, hogy következzék.
Ez volt tehát Krisztus szükségszerű beavatkozásának az oka.

Jehova vallási uralma alatt a fajok közti egység elérése képtelenség volt.
Ezért a Krisztus vibráció, mely mint tudjuk, az egységesítő Életszellem-i (budhikus) anyagból formált hordozóban működik, beszállt Jézus testébe.
Mint ember jelent meg emberek között és emberi testben tartozkodott, mivel csak belülről működve lehet(ett) legyőzni a fajvallások hatását, melyek kívülről hatnak.

A kifejezés, “Jézus Krisztus tisztító vére“, azt jelenti, hogy amikor a Golgotán vére elfolyt az magával vitte Krisztust, a nagy Napszellemet, aki a vér elfolyása által, biztosította a bejutást a Föld testébe.
Azóta annak bentről működő “bolygószelleme“ (planetáris szellem), helyettesíti a Földlogoszt.
Elárasztotta az egész földtestet, Földgolyót, asztrál testének anyagával, ami által azt megtisztította azoktól az ártalmas hatású fluidikus anyagoktól, melyek a fajvallások ideje alatt a Föld aurájában felhalmozódtak.

A “Törvény“ vallásai alatt mindnyájan bűnöztek, mert az emberi hullám még nem fejlődőt odáig, hogy helyesen cselekedjék a “szeretet“ szellemében.

Az emberek vágyteste “emocionális“, vagy “asztrálteste“, annyira megsűrűsödött, megkeményedett, hogy lehetetlenné vált a felette való uralkodás és ezért “tartózásaik“ óriási mértékben megnövekedtek.
Az emberi hullám fejlődése beláthatatlan ideig megakadt volna és sok hullámhoz tartozó Égó “elveszett“ volna, ha az Isteni kegyelem nem gondoskodik idejében a megfelelő segítségről.

Ezért jött Krisztus, hogy megkeresse és megmentse azokat, akik már elvesztek.
Ő szabadította meg a világot (nem az egyént) bűneitől a Golgotán elfolyó vére által, mellyel az emberiséghez, a Földhöz hozzáférhetett, azok bensőjébe, szívébe beléphetett.
Megtisztította a Föld asztrálauráját és lehetővé tette, hogy leszületésünkkor az előbbinél tisztább asztrálanyagot vehessünk leendő asztráltestünk számára, az asztrál magatom vonzása által.

Krisztus tehát a világ Megváltója, ahogyan azt az Egyház is tanítja, még pedig azért, mert az emberiség nagy része az Ő eljöveteléig odáig fejlődött, ameddig egyedül fejlődhetett.
De már azon a ponton volt, hogy visszazuhan, visszaesik.
Amikor Krisztus, mint Szellem, beszállt a Földbe, a Krisztus-i vibrációk sugárzása belülről állandóan kihatott / kihatottak az emberekbe, azok magukba “szívták“ és így állott elő az a “belső késztetés“, mely az emberiség mai belső fejlődésének fő tényezője. Állandóan ösztökélve az embert magasabb lelkiség elérésére, előre hajtva őt a spirális fejlődés utján.

Krisztus közvetítése által elnyert bűnbocsánat, amint az a hagyományos keresztény vallás is tanítja, a rózsakeresztes bölcselet értelmében is tény és valóság.
A bűnbocsánat elnyerése ugyanis a megbánás és jóvátétel feltételeihez van kötve, melyek által a rossz cselekedeteknek és egyéb fajta bűnözésnek a szívben rejlő magatomon való nyomai letörölhetők.
Ha a magatom ily módon megtisztult, akkor azon cselekedetek és mulasztások képei feloldódnak és nem jelentkeznek az asztrálba való átmenetelünk alkalmával lefolyó képvetítésnél.
Így a fizikai testünk halála után nem okozhatnak nekünk szenvedést a purgatoriális tartozkodásunk alatt.

Az ilyen még életünkben elnyerhető bűnbocsánat azonban nem mentesíthet minket az anyagi (és egyéb esetekben; erkölcsi és energetikai) jóvátételtől azokkal szemben, akiknek valami módon kárt okoztunk, vagy akikkel szemben igazságtalanok voltunk.
Ez a jóvátétel vagy közvetlen az illető személlyel szemben történhetik, vagy, ha ez lehetetlen, akkor közvetve másokkal szembeni szeretetszolgálat által, mellyel a “Mindenséget“ is szolgáljuk.

Ebben a bűnbocsánati misztériumban Krisztus a Fő Tényező.
Ő okozza bennünk a megbánás és jóvátétel iránti késztetést és vágyat. Ezt a folyamatot mibennünk megkönnyíti azáltal, hogy már újra testetöltésünk alkalmával tisztább asztrálanyaghoz segített bennünket.
Így jóval nemesebb, tisztább asztrál (vágy)testre tehetünk szert, mint elődeink, ahogyan előbb már kifejtettük.

Krisztus segítsége tehát, melyet állandó és napról napra növekvő benső ösztönzések által nyerhetünk, lehetővé teszi, hogy jellemünket lassan-lassan megjavítsuk és bűneinket még életünkben magatomunk filmjéből töröljük.
Krisztus ekképpen a valóságban “személyes megváltónkká“ is lehet, dacára annak, hogy “személyesen“ nem szabadít meg senkit “egyéni bűneitől“.

A rózsakeresztes Mesterek azt tanítják, hogy krisztus bűnbocsánati segítsége az Ő számára nagy szenvedésekkel jár, és ezt azzal magyarázzák, hogy a krisztusi vibráció igen tetemes mennyisége Krisztus óta a Földben van lekötve, úgyszólván “béklyóba“ van verve, mint a Földlogoszt helyettesítő planetáris, azaz Földszellem.

Megértettük ezt?
Ha az Egyház doktrínái által tanított “helyettes megváltást“ így látjuk, akkor ez egy tagadhatatlan ténnyé lesz szemünkben, bár ennek a “helyettes megváltásnak“ mikéntje a “modus operandi“ teljesen eltér attól, amit a dogmatikus Egyház tanítása hirdet.

Mi itt a rózsakeresztes mesteri tanítást ismertetjük, amely arról a misztériumról, ezzel a tanítással felfedi a leplet, melyet a dogma eltakart.
Ezen mindnyájan elmélkedjünk el, mert csak akkor fogjuk ezt teljesen megérteni.

Krisztustól, a mi “idősebb Testvérünktől“ nyert segítség azonban nem egy ajándék, korántsem az; a mi bölcseletünk is “KOZMIKUS KÖLCSÖN“-nek nevezi.

Ezt értik a rózsakeresztesek “KEGYELEM“ alatt.
A kölcsön tehát nem ajándék, vissza kell fizetni; a visszafizetés módja pedig a másokkal szembeni szeretetszolgálat, nem csak embertársainkkal szemben, hanem az utánunk következő élethullámokkal szemben is, névszerint: az állat, növény és ásványi hullámmal szemben is.

Gondoljunk arra, hogy a jehovisztikus (Jehova vezetése alatt álló) vallásoknál a beavatást csak egyes kiválasztott kasztok, illetve egyének érhették el, akiknek Egó hordozóit erre a célra fejlesztették ki.
Krisztus missziója azonkívül, hogy a veszendőket megmentette, azt is eredményezte, hogy áldozata által a beavatás kapuja, a magasabb megismeréshez elvezető tudatállapot elnyerése, ma mindenki számára nyitva áll.

      EZT AKARNI KELL.

    Rudolf Steiner: Alapkő-meditáció (Grundsteinmeditation, Dornach, 1923)
"Ex Deo nascimur.
 In Christo morimur.
 Per Spiritum Sanctum reviviscimus."
"Istenből születünk, Krisztusban halunk meg, a Szent Szellem (magyarabbul/ősi magyarsággal: Szentlélek) által feltámadunk"…

 
  - ! -

~ * ~

©Copyright. Minden jog fenntartva!

.   ~    

Új Testamentum | Idézetek

" Szent Atyám, tartsd meg õket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! "
János 17, 21.

---

  ~    

---